A modern magyar nemzet születésnapján

A modern magyar nemzet születésnapját ünnepelte az ország az 1848-49 es forradalom és szabadságharc 169. évfordulóján. A forradalom és szabadságharc hőseire a XVIII. kerület nevében koszorúval emlékezett Ughy Attila polgármester, Lévai István Zoltán alpolgármester és Molnár Ildikó címzetes főjegyző. Ugyancsak koszorút helyezett el Kucsák László országgyűlési képviselő.

Tevely Arató György történész, a március 14-én a pestszentlőrinci Kossuth téren tartott ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy ez a születésnap nem gyásznap, hanem örvendetes ünnepe Magyarországnak.

Az ünnepi szónok úgy véli, hogy március 15-e, a mintaszerű összefogás emlékét őrzi, amelyben az egy célért küzdőket nem választotta el belső ellenségeskedés.

– A dicső honvédő háború egy politikai és kulturális reformkorszaknak a kezdete, a magyar nemzeti identitás alapköve – mondta Tevely Arató György. – Ennek a forradalomnak és a korszaknak a politikai, kulturális vagy társadalmi eredményeit az azt követő terror és a kicsinyes politikai ellenszél sem tudta megsemmisíteni a következő évtizedekben. Annak ellenére, hogy magát a forradalmat és az azt követő szabadságharcot, idegen fegyverekkel ugyan, de legyőzték.

Mi volt az, ami a végső fegyverletétel ellenére sikeressé tette az utókor számára az 1848-49-es eseményeket? A történész szerint üzenetértékű, hogy magyar társadalom szerkezete akkoriban folytonos volt. Nem voltak komoly anyagi, kulturális és politikai szakadékok az egyes társadalmi rétegek között.

– A társadalom középpontjában, igazodási pontként, az ellenségeinknek pedig félelmetes társadalmi erőként a köznemesség széles rétege állt. Egy olyan politizáló értelmiségi középosztály, amely komoly önvédelmi hagyományokkal és több évszázados politikai rutinnal rendelkezett. Nyitott volt a felemelkedni vágyó magyarok és a magyarság sorsát vállaló, idegen származású, de békével és szeretettel asszimilálódni kívánó nemzetiségek előtt is. Magyarország kapcsán éppen ezért a történészek nem is polgárosodásról, hanem sokkal inkább nemesedésről beszélnek – fogalmazott Tevely Arató György.

A történész kiemelte, hogy a forradalom és szabadságharc idején, majd azt követően is az értelmiség számított a nemzet elitjének.

– Sem főúr, sem alulról érkezett patronált nem léphetett be a politika fórumaira megfelelő iskolázottság nélkül. Ugyanakkor létezett az a biztos anyagi háttér, ami a nemzet politikájában való részvételre képessé tette ezeket a középosztálybeli embereket. A köznemesség megtehette azt, hogy ha olyan időszak követezett, mint amilyen 1849. augusztus 13-a, illetve az év októberét követően hazánkra borult, visszavonult birtokaira, és a saját, önálló egzisztencia védelmében kivárta a szabadság kivívásának lehetőségét. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszméje a mai magyarságnak, több mint másfél évszázad múltán is az alapértékei közé tartozik.

http://teraszvaros.blogstar.hu/./pages/teraszvaros/contents/blog/36274/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?