Pulykaragu és meglepetés

A hideg idő beálltával ismét jelentkezett sokakat segítő akciójával a Pestszentimrei Katolikus Karitász lelkes és mára már „profi” csapata, amely ősztől tavaszig évek óta ételt oszt a rászorulóknak. Háttérben az Ughy Attila polgármester vezette önkormányzattal.

Már egy órával a déli harangszó előtt érzékelhető volt október utolsó szombatján, hogy valami készül a Szent Imre-plébániatemplom Nemes utca előtti szakaszán.

Az ott gyülekező emberek láthatóan nem a divatlapokból léptek ki, s nem is frissen borotválva érkeztek. Szegényes öltözékben várták, hogy beengedjék őket a templom kertjébe a 12-kor kezdődő ebédre.

Arról, hogy az elmúlt évek során jó híre ment a Pestszentimrei Katolikus Karitász csapatának, az egyik hajléktalan férfiember beszélt, kérve, hogy csak a keresztnevét írjuk le a lapban.

– Nem mondom, hogy éhen halnánk nélkülük, de nagy segítség, hogy amikor megérkezik az ősz, jönnek ők is. Számíthatunk rájuk, ez a havi vendéglátás sokat jelent – mondta András, aki már évek óta él a karitász kínálta lehetőséggel.

Belépve láthattuk, mi készül a hatalmas üstökben, mivel lepik meg az önkormányzat által is elismert, kitüntetett szervezet tagjai a vendégeket.

Igen, használható ez a szó, mert a csaknem harminc önkéntes szinte mindegyike úgy köszöntötte a hajléktalanokat, mint régi ismerőst.

A vezető, Kovács István is „törzsvendégként” üdvözölte a templomkertbe érkezők között Zsuzsa asszonyt, akiről az elmúlt évekkel ellentétben elmondható, hogy a helyzetéhez képest jól van, jól néz ki. Az egyik gyermekével jött Ferencvárosból, ahol lakáshoz segítette őket az önkormányzat.

A karitász vezetője egy borítékot vett elő, felbontotta, s megmutatta az abban lévő 20 ezer forintos bankjegyet.

– Megint itt volt a pár, megint nem árulták el a nevüket… Jöttek, pár szót beszélgettünk, átadták a borítékot, majd elmentek. Voltak már a korábbi években is, többször is segítettek. Titokzatos párnak hívjuk őket, hálás szívvel. Húszezer forint nekünk sokat számít. Pontosabban azoknak a rászorulóknak, akik, úgy látom, jönni fognak a következő hónapokban is.

Elmondta Kovács István azt is, hogy a kerületi német nemzetiségi óvoda is segített, tőlük 10 ezer forintot érkezett.

– Valamivel jobb a helyzetünk, mint az elmúlt években. Tudom nevelni a gyerekeket, megvan a napi ennivalónk, ennél többet nem is várhatok.

A karitász tagjai nem is sajnálták tőle azokat a falatokat sem, amelyeket a gyerekeknek vitt haza. Van éhes száj elég, Zsuzsa öt gyermeket nevel tisztességgel.

De nézzük, mi főtt az üstökben, mit kaptak a vendégek?

– Pulykaragu, friss kenyér és sütemény, ez lesz a mai menü. Sokat csinálunk, háromszáz adagot, nehogy bárki is éhen maradjon – mondta az egyik hölgy, aki már a korábbi őszöket-teleket is végigfőzte a hajléktalanoknak.

Ahogy fogyott az üstökből a ragu, úgy lettek tele a tányérok az asztaloknál, s ahogy telt az idő, úgy lassult a kanalazás. Nem siettek sehova, s a repetából is annyi volt, amennyit akartak és ahányszor kértek a vendégül látottak.

Egy bő órával később jóllakott emberek, némileg megnyugodott, hálás arcok búcsúztak az imrei jótevőktől. Az utolsó kérdés ezúttal is a szokásos volt: mikor lesz a következő?

Amikor megtudták, hogy az idén még kétszer, november 25-én és december 16-án is vendégül látják őket, végképp felderült a kedvük.

Pedig még nem is sejtette mindenki, hogy a karácsonyi vendéglátást nem akármilyen meglepetés kíséri majd.

Csak annyit erről: nem „kajáról” lesz szó…

https://teraszvaros.blogstar.hu/./pages/teraszvaros/contents/blog/44353/pics/lead_800x600.jpg
Ételosztás,Karitasz,Titokzatos jótevők
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?