Csodálatos dolog ételt adni a rászorulóknak

A városrész önkormányzata nagy örömmel működik együtt a Pestszentimrei Katolikus Karitásszal. Joggal, hiszen a lelkes csapat a hideg hónapokban (október és április között) havi rendszerességgel szervezett ebédosztást, amelynek állandó helye a Szent Imre-plébániatemplom kertje.

Ahogy Kovács István, a karitász vezetője elmondta, adnak az életükből, az idejükből, mert ahogy a Bibliában is áll, nemcsak hittel kell élnünk, hanem kötelességünk is azt cselekedetekre váltani, mert enélkül semmit sem ér a lelki élet. Aki ebben a munkacsoportban szolgál hétről hétre, hónapról hónapra, ezt hirdeti a cselekedeteivel.

De nézzük azt a bizonyos ebédosztást.

– Általában az egyik hó végi szombaton látjuk vendégül a rászorulókat, a hajléktalanokat, a nyugdíjasokat. A mögöttünk hagyott hónapokban hétszer szántuk rá boldogan a hétvégénket arra, hogy szerencsétlen sorsú, ám mosolygós arcú embereknek adjunk ételt – mondta Kovács István.

A vezető a templomkertben ilyenkor tapasztalható nagyüzemről is beszélt.

– Minden alkalommal két nagy kondérban főzzük a finomságokat. Ez hozzávetőleg 300–350 adag ételt jelent. Mivel a vendégeink száma átlagosan „csak” 100–150, soha senki nem marad éhen. Sőt… Ma már mindenki tudja, hogy érdemes ételhordót is hozni, mert abban elvihetik a megmaradt ennivalót, így akár kétszer is jóllakhatnak, mi pedig örülhetünk annak, hogy semmi nem veszett kárba.

Természetesen sokak segítségére van szükség ahhoz, hogy a karitász finom falatokkal láthassa vendégül a rászorulókat.

– Köszönet a kedves háziasszonyoknak, akik mindig sok-sok tálca süteménnyel lepik meg a vendégeinket. Van, aki gyümölcsöt hoz, s több doboz banánt vagy narancsot oszt szét. Minden alkalommal segít a pestszentimrei Nagy-pékség, amely 30–40 kiló kenyeret adományoz nekünk. Akárcsak a Gjini-pékség, amely édes és sós péksüteményeket ad – mondta Kovács István.

Van „káposztása” is a karitásznak, a vecsési Kárpáti-savanyúság több alkalommal adott már 40–50 kilónyi káposztát. Nem hagyható ki az önkormányzat sem, amely anyagilag és egyéb formában is segít.

Se szeri, se száma a lelket megérintő kedves történeteknek.

– Egy író barátom ott volt az egyik ebédosztásunkon. Látta a sürgés-forgást, érzékelte a szívélyes vendéglátást. A legvégéig ott maradt velünk, s miután egy hálaadó imával befejeztük a szolgálatot, csak annyit mondott, hogy „csodálatosak vagytok, amit csináltok, az felér egy szentgyónással”. Az ilyen mondatok elfogyhatatlan erőt adnak nekünk.

https://teraszvaros.blogstar.hu/./pages/teraszvaros/contents/blog/52107/pics/lead_800x600.jpg
Ételosztás,Karitasz,Pestszentlőrinc-Pestszentimre
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?